A nevem Horváth Enikő, a Tücsi Canine Physio megálmodója. Aki hatalmas lehetőséget, esélyt kapott a saját kutyájától, hogy újra az állatok gyógyítása felé lépkedjen. 2019-ben végeztem a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán, humán gyógytornászként tevékenykedem a kórházban.

Kiskorom óta rengeteg állat vett körül, a családunkban mindig is voltak kutyák, macskák, egyéb háztáji állatok tyúk, liba, disznó, birka,nyúl stb.. Nem volt idegen számomra körülöttük a munka. Az a fajta gyerek voltam, akit ha jutalmaztak az állattal tették. Nálunk egy szabály volt, állatot le nem vágunk, végelgyengülésben mehetett el...Gyerekkori nagy álmom volt,hogy állatorvos legyek, már egészen piciként, 4 évesen az akkori állatorvosunkkal közöltem,hogy "Feri bácsi, addig ne menjen el, míg én állatorvos nem leszek".
Mindig vártam azon alkalmakat, amikor jött hozzánk, imádtam figyelni mit, hogyan csinál. Középiskolás éveim alatt voltak nyarak, amiket állatorvosok mellett töltöttem,hogy figyeljem őket, tanuljak. Imádtam segíteni és ott lenni köztük. Úgy tekintettem rájuk, mint valami csodaemberek.. Az élet viszont egészen máshogy hozta, az addig dédelgetett 10 éves terveimet a gimnáziumi évek merőben megváltoztatták. Természetesen az állatok szeretete semmit nem változott.
Más irányokba kalandoztam. Nyilván voltak külső tényezők, amik miatt veszni hagytam gyerekkori álmaimat...Mivel két nagy kedvencem a lovak és a kutyák mellett a gyerekek is nagy kedvenceim és mindezeket ötvözni akartam, így döntöttem a humán gyógytorna mellett, amelyből idővel Hippoterápia szakágon szerettem volna tovább tanulni. 

Persze az élet nagy játékos..  Odafentről mellém rendelték Tücsi kutyámat. Tücsi nagyon különleges helyet foglal el az életemben, Ő volt számomra A KUTYA! Csupa nagybetűvel. Gondolom a kutyásoknak ezt nem kell elmagyaráznom mit jelent. Mellette a felelősségtudatom fejlődött. Ivartalanítás, kutyakiképző, több fárasztás, minőségi idő, könyvek... sok sok könyv... Azt hiszem itt valahol kezdtem ember lenni, kutyás.. Együtt éltünk át megannyi kalandot, fejlődtünk. Miután jogosítványt szereztem rengeteget túráztunk együtt, imádtam minden percét, amit együtt töltöttünk. Igazi társ volt. Állítom mielőtt még kimondtam volna, tudta mire gondolok. Minden rezdülésemet érezte, tudta. Tudta mikor hogyan,mire van szükségem(vidítás, bolondozás vagy csak az Ő nyugodt, bölcs természete). Mellette tanított meg az élet embernek illetve gazdának lenni. Vele tanultam meg mi az a felelősség vállalás, mert ha egyszer Te valamiért felelős leszel az egész életén át felelősséggel tartozol!

Tücsit 2013 július 20-án fogadtam örökbe.
A Tesco parkolóban tartottak Örökbefogadó napot. Tücsit épp akkor vették ki a kocsiból, amikor ott sétáltam. Még nem kezdődött el az örökbefogadás, de ahogy megláttam tudtam, hogy nem hagyhatom itt. Amolyan szerelem volt első látásra. Gyönyörű vöröses- barnás színe volt, kajla pici fülecskéi és hosszú-nyurga lábacskái, szemét fekete szín keretezte, apró pici édes fekete orrocska.Onnantól Ő lett az én "Kicsifiam". Hazafelé a kocsiba bepakolt egy amolyan Tücsi-welcome-ot .. Így lett a neve Tücsök. Tudjátok... amikor egy nagy blöááhh és mély csend a kocsiban... amolyan Tücsök ciripelős incidens(mint a filmekben).  Tücsi egy csoda négylábú volt.

Együtt sírtunk, nevettünk. Ivartalanítás, kutyakiképző, több fárasztás, minőségi idő, könyvek... sok sok könyv... Azt hiszem itt valahol kezdtem ember lenni, kutyás..2019 - ben diplomáztam le gyógytornászként. Nyilván megannyi tervem volt. Szerettem volna továbbképzéseket végezni, érdekelt nagyon az állatgyógytorna, hippoterápia is. De egyenlőre kezdőként vártam. 

Tücsi júliusban elkezdett sántítani a bal elejére. Elkezdtünk orvoshoz járni. Egy idő után elküldtek minket egy specialistához. Megannyi kezelés után nem derült ki mi a gond. Izomsorvadás, már egyáltalán nem használta a lábát. Én időközben elkezdtem úszni vinni, javulást láttam. Majd újabb visszaesés, vissza a dokihoz. Egy idő után megunva a köröket, Pest felé vettem az irányt. BármiPesten megállapították,hogy idegsérülése van. De az ok nem derült ki. Volt egy ép biceps ín , és egy lábvégi beidegzési probléma. Kaptunk gyógyszereket és fizio. Ha rosszabb, akkor vissza. Nálunk nincs fizio... Itt jött a forduló. Kicsi gazdi beiratkozott egy továbbképzésre, hogy mentse a kiskutyáját. A lehető összes vizsgálaton voltunk, semmi sem derült ki. Fél ország körbejárva. Nincs meg a gond.'20 nyarán az én kiskutyám már halvány árnyéka volt Önmagának. 

Mindössze 7 éves volt. A bal elején elkezdett valami nőni, egyre jobban... A felismerés fájt,hogy mit is kellene, mi lenne a helyes,mert nem volt már élet ez.. Állatorvosokkal konzultálva, próbáltam helyesen dönteni.Elkezdődött a továbbképzés, érte kezdtem el (amikor jelentkeztem még nem tudtuk,hogy talán ortopédiai vagy neurológiai az elváltozás... semmi sem volt egyértelmű ), hogy mentsem. Nyilván szerettem volna ezt a továbbképzést egyszer megcsinálni, mert gyógytorna egy ága, mint a manuálterápia, de nem számítottam rá, hogy egy ennyire felgyorsítjuk a dolgokat és így...Az első tanítási napok után el kellett Őt engedjem...Hiszem, hogy ez volt az Ő feladata, hogy visszatereljen az állatok gyógyításához és ne adjam fel korábbi álmaimat. Egy lehetőséget kaptam Tőle! Több ponton is említettem mennyire különleges volt, gyakorlatilag az egész életem, sorsom rendezte a maga különleges módján!

 Ezért is lett a nevünk Tücsi Canine Physio, örök emléket állítva ezzel Neki. Köszönet Neked kiskutyám! Sosem felejtelek!